A kékfestő a hagyományos magyar viselet egyik gyönyörűséges alapanyaga, amely napjainkban éli reneszánszát, és már korántsem igaz, hogy csak néptánc szoknyák készülhetnek kékfestő textilből.
Egyre több hazai ruhatervező nyúl ehhez a különleges mintához.
A kékfestő története
Már a 16. századtól készítettek mintanyomással kelméket, textileket. A kék szín eléréséhez a festőcsülleng növényt használták fel, amelyet Franciaországban és Thüringiában nagy területeken termesztettek.
A 17. századi földrajzi felfedezések alkalmával került Európába az indigó nevű növény Indiából, amely töményebb és élénkebb színű kelmefestéket eredményezett, így leváltotta elődjét. Ugyanebben az időben váltak népszerűvé a keleti minták, a porcelánfestésben pedig nagy sikert arattak a kék-fehér minták az európai vásárlók körében.
Hogyan készül a kékfestő anyag?
A kékfestő anyag úgynevezett reverz festési eljárással készül.
Leegyszerűsítve: ez az a festési eljárás, amikor a gyerekek zsírkrétával rajzolnak a papírra, majd vízfestékkel lefestik a papírt. A zsírkrétával fedett rész taszítani fogja a vizes bázisú festéket.
A kékfestésnél a textilre kézi nyomómintákkal viszik fel a szigetelőmasszát, majd az indigós festőanyagba merítik. A kelmét ezután kiemelik a festékből, és szárítják, miáltal eléri kék színét. A kívánt kék árnyalat elérése után a szigetelőmasszát savazással távolítják el.
(Forrás: kekfestomuzeum.hu)
